Text: Mt 21,23-27
Szeretett Testvérek!

A hatalom a keresztyéni tanításban előkelő helyet foglal el. A hatalom az emberi társadalmakban is nagyon fontos, ezt láthatjuk manapság is, hiszen parlamenti választás előtt állunk, kampány időszak van. Szembesülünk azzal, hogy milyen nagy erővel, és hévvel próbálják megszerezni a hatalmat a különböző politikai formációk. A hatalom mindig meghatalmazást jelent. A parlamenti választásokon az ország polgári adnak meghatalmazást egy-egy politikai csoportosulásnak, hogy az ország, a megye ügyeit intézzék. Tehát a nép hatalmazza fel az adott politikusokat. A nép a politikusok felett áll.
Amikor Jézust ott érik a templomban a tanítók, főpapok és vének, akkor azt kérdezik tőle, hogy milyen hatalommal cselekszel? Ez a kérdés pedig arra vonatkozik, hogy ki hatalmazott fel téged. Égető ez a kérdés a főpapok számára, hiszen néhány órával ezelőtt Jézus megtisztította a templomot az árusoktól és a pénzváltóktól, mondván: az én Atyám háza imádság háza, ti pedig rablók barlangjává tettétek. Mi alapján teszed azt amit teszel? A főpapok kérdése azon jóval túlmutat a pénzárusok asztalának a felborogatásán, hiszen nem csak ezt látták Jézust, hanem hogy hatalommal végezte el a csodás gyógyításokat, hatalommal hirdette a élet evangéliumát, és hatalommal támasztott halottat, és a nép e hatalom végett ünnepelte őt, és akarta királlyá tenni. Mert meg lehet figyelni, hogy az emberek ahhoz húznak akinek hatalma van. Egyszer csináltak egy kísérletet kisiskolás gyerekek között. Elvitték őket kirándulni, és többféle tanár ment velük, és a gyerekek általában a férfi tanár körül csoportosultak, valamint a vezető egyéniségű tanárok körül. Jézus körül is csoportosulnak az emberek, mert látják, hogy olyan képességekkel rendelkezik, amelyekkel senki más. Honnan van a hatalma? Milyen hatalommal cselekszel? Mi magunk elgondolkodtunk ezen?
Az elmúlt vasárnap arról beszéltem, hogy a teremtettség révén úton-útfélen belebotlunk Isten kezének alkotásában, ugyanezt elmondhatjuk Jézus hatalmáról is. Nem lehet kikerülni, a farizeusok, főpapok, írástudók szembesülnek Jézus által megnyilvánuló hatalommal.
Jézus hatalma arról tanúskodik, arról beszél, hogy kicsoda ez a Jézus. De nem mindenki akar ezzel szembesülni. Van úgy hogy az ember nem akar hinni a saját szemének sem. Nem akar hinni annak, amit lát. Jézus ellenségei nem tudják elhazudni az ő hatalmát, sőt mi több minekutána Lázárt feltámasztja, eldöntik, hogy Lázárt is megölik. Nehogy legyen emberi bizonyíték Jézus hatalmára. Egyszerűen nem lehet eltagadni Jézus hatalmát, ők pedig ezen dolgoztak egyfolytában. Megakarjuk látni azt, ami nyilvánvaló, vagy el akarjuk titkolni. El lehet rejteni a Napot az égen, ugyanígy van Jézus hatalmával is. Amikor Jézus lecsendesíti a tengert, akkor bizony a tanítványok is felteszik a kérdést: ki ez, hogy a szelek és a tenger is engedelmeskedik neki? Ez kérdés, de e kérdés mögött mégis ott feszül a válasz, és ezt a választ ők maguk is tudják: ez az Isten fia, ez az a valaki az Isten teljhatalmába jött közénk.
Kedves Testvérek! Mindig nagy kérdés az, hogy aki hatalmat kap az mire használja azt. Sőt azt is szokták mondani, hogy ha valaki hatalmat kap akkor látszik meg, hogy milyen is az az ember. Arra használja a hatalmát, hogy ellenségeinek megfizessen? Vagy arra használja, hogy maga vagyonát gyarapítsa? Van is olyan szólás -mondás, ami a hatalomról szól. A hatalom megrészegít! Ez azt jelenti, hogy ha valaki hatalmat kap az kifordulhat önmagából. Jézusra ezt nem lehetett mondani. Vagy van egy másik mondás: a szék határozza meg a tudatot. Ha valaki egy magasabb székbe kerül, az nagyobb hatalommal jár, és már elfelejti, hogy kicsoda is valójában, hogy honnan jött. Jézus soha nem felejtette el, hogy ő az Atyától jött, és az Atyától kapta a hatalmát. Jézus éppen ezért nem a maga érdekében használja a kapott hatalmat, ezt látjuk is, amikor a pusztában negyven napig éhezik, és amikor az ördög rá akarja venni, hogy használja isteni erejét saját éhségének a csillapítására (változtasd a köveket kenyérré!) ellenáll az ördögnek.
Jézus hatalmat kap, de mégsem arra használja, hogy eltakarítsa az útból a római megszállókat, hogy Dávid király földi birodalmát visszaállítsa. Nem forradalmár módon akarja megváltoztatni a külső rendet, rendszert. Meg is haragszanak rá ezért, lesznek akik kiábrándulnak belőle. Ma is van ez így! Embereknek vannak elvárásaik Jézussal szemben, aztán nem azt teszi, amit elvárnak őtőle, aztán csalódnak, lekeserednek. Talán mi is szeretnénk, hogy Jézus arra használja a hatalmát, hogy embereket megváltoztasson, vagy hogy betegeket meggyógyítson, vagy hogy elköltözött szeretteinket visszakapjuk. Valaki azt szeretné, hogy jobb anyagi körülmények közé kerüljön, és van aki azt szeretné, hogy Jézus fizessen meg az ellenségeinek. Nem így történik, aztán az adott emberben kialakul a frusztráció, elkeseredettség, harag.
Jézus hagyja, hogy a nép továbbra is sínylődjön a római elnyomás alatt, mert ő nem erre kapta a hatalmat. Jézus ahogyan megérkezik a földre betagozódik abba a politikai rendbe, abban a vallási rendszerbe, amelyben az akkori izraeliták éltek. Nem lóg ki a sorból! Nem tesz erőszakos lépések arra nézve, hogy bármit is megváltoztasson, mert nem erre kapta a hatalmát. Mi emberek sokszor szeretnénk azt, hogy Jézus ne arra használja a a hatalmát, amire kapta. Sokat gondolkodtam azon, hogyha Jézusnak ilyen hatalma van, akkor miért nem teszi az emberek szívét befogadóvá, miért nem cselekszi meg Jézus azt, hogy az emberek ne cselekedjenek gonoszt? A válasz egyszerű, mert nem erre kapta a hatalmát. A kánai menyegzőn, amikor elfogy a bor, akkor oda megy Mária Jézushoz és elmondja ezt Jézusnak, és Jézus azt mondja az anyjának, hogy neki ehhez semmi közé, nem jött még el az ő ideje. Jézus ott nem akarja úgymond elvenni az ő hatalmát.
Jézus tudja azt, hogy neki mikor kell gyakorolnia az isteni hatalmat, és tudja azt, hogy mire kapta az erőt. Jézus ezt ki is mondja: hatalmam van arra, hogy letegyem az életem, és hatalmam van arra, hogy felvegyem azt! Tehát Jézusnak arra kell a hatalom, hogy le tudja tenni azt, magyarán feláldozza magát a keresztfán. Ehhez kell igazán erő, hogy ne szaladjon el az áldozatvállalás elől, a kereszthalál elől. Jézus hatalomgyakorlása arra szól, hogy önmagáról mond le. Kinek van ma akár itt is akkora hatalma, hogy önmagáról lemondjon? Nem ahhoz kell az erő, hogy az embere elmeneküljön bizonyos élethelyzetekből, elmeneküljön a felelősségek elől, hanem arra kell, hogy megmaradjon, kitartson. Jézus is elszaladhatott volna a keresztre feszítés elől, elbújhatott volna, elutazhatott volna külföldre, de nem tette. Hatalmam van letenni az életemet mondta Jézus! Ki mire használja a hatalmát, itt domborodik ki. Értjük-e ezt? Nem mindenki értette. Talán emlékezünk arra, hogy amikor Jézust keresztre feszítik azt mondják nem kevés gúnnyal a főpapok, másokat megmentett magát nem tudja megmenteni. Mintha azt mondanák, ennek az embernek nincs is hatalma. Csaló, szemfényvesztő volt, mit ezt tudtuk. De a kereszten a lator is azt mondja, ha Isten fia vagy szállj le a keresztről, és bennünket is vegyél le róla. Isten Fia Jézus nem úgy akarja elérni a változást ebben a világban, hogy megváltoztatja annak a kereteit erőszakkal, hanem úgy éri el változást, hogy ennek a világban a kereteit megtartva, ennek a világnak a szabályrendszeréhez, politikai, jogi, társadalmi, vallási rendszeréhez igazodva hozza el az üdvösséget. Ehhez viszont le kell tennie az életét. Jézus nagyon is jól tudja azt, hogy a világ gondjait nem lehet úgy megoldani, mit ahogyan Nagy Sándor megoldotta a gordiuszi csomót. Nagy Sándor fogta magát elővette a kardját és ketté vágta azt a csomót, ami addig senki nem tudott kibogozni. Ugyanígy van ez a mi életünkben is, nem tudjuk fenekestől felforgatni az életünket, nem tudunk kitörni a saját kereteink közül, hogy megoldjuk az életünket. Saját kereteink között kell a problémáinkra megoldást találni. Csak egy példát had említsek. Ma gyakori jelenség a válás, házasságok megszüntetése. A házassági problémákra például nem megoldás a házasság megszüntetése. A válással csak azt a bizonyos keretrendszert szünteti meg az ember, amiben a probléma elő jött. Isten is mondhatta volna, hogy nagy itt a probléma az emberekkel ezért az egész keretrendszert megszüntetem, azaz elpusztítom ezt a keretet, amelyben a probléma elő állt. Aztán elpusztíthatta volna azt amit teremtett. A pusztítással, megszüntetéssel nincs megoldva egyetlen egy probléma sem. De ezt csinálják az öngyilkosok is. Megöli magát, hogy az a bizonyos keretrendszer amiben él, az többi ne álljon fenn. Ha Jézus a hatalmát arra használta volna fel, hogy a fennálló rendszert, keretet megváltoztassa, akkor nem oldotta volna meg az emberiség nagy problémáját, a bűnt.
Ezen a héten evangélizáció volt és az egyik igehirdetésben azt hallhattuk, hogy a böjt arra is jó, hogy elinduljon bennünk valami változás. Lemondok valamiről, hogy változás álljon be az életemben. Milyen helyes és nagyszerű gondolat ez! Lemondok az esti nassolásról, hogy le tudja fogyni, egészségesebb legyek. Lemondok a tévénézésről, hogy Istenre tudjak figyelni, el mondok a saját vágyaimról, hogy Isten áldásai érvényesülhessenek a saját életemben. Lemondok a saját akaratomról, hogy Isten akarata valósuljon meg általam is ebben a világban. Van-e hatalmam arra, hogy lemondjak dolgokról, úgy is fel lehet tenni ezt a kérdést, van-e hatalmam böjtölni? Had mondja, hogyha Istent követed akkor van. János evangéliumban azt olvassuk: „Akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekeivé legyenek” Testvérek mi is hatalmat kaptunk, ha Isten gyermekei lettünk, hogy letevés által változzunk, hogy Krisztus által mi legyünk a változás. Legyünk ezért a hatalomért mindenkor hálásak. Ámen