Elérhetőségek

9730 Kőszeg ,
Táncsics út 7.

Prédikációk

2018 május 20. Pünkösd

Text: 1Kor 2,12-16

Szeretett Testvérek! Ünnepet Szentelő Közösség!

 

A Pünkösd a Szentlélek Isten ünnepe, és a Szentlélek kiáradásának örvendezve lássuk meg azt, hogy mit is jelent a Szentlélek vétele és az a szerinti élet. Kétféle lélekről beszél az apostol: van a világ lelke, és van az Isten lelke. Általában az, hogy milyen lélek szerint élünk, az meghatározza a gondolkodásunkat, érzésvilágunkat és értékrendünket is. Amilyen lélek van bennünk olyan a gondolkodásunk is, olyan az életvitelünk is.

Minden ember úgy születik meg, hogy ennek a világnak a lelke él benne. Emberi lélek, mely az emberi dolgokat ismeri, de mivel nincs benne Isten lelke, így az Isten dolgát nem ismerheti. Az ember, amikor elkezdi felfogni azt, hogy Isten hogyan van jelen ebben a világban, mit jelent az, hogy ő termetett, hogy ő fenntart, hogy ő maga újjá is teremti ezt a világot, akkor az annak a jele, hogy a Szentlélek Isten megérintette őt, azaz, már Isten kezdte neki is adni az ő Szentlelkét. Isten lelkének dolgait csak Isten lelkével lehet felfogni, Isten lelke nélkül pedig Isten dolgaiból semmit fel nem lehet fogni. Ez olyan, hogy a madarat is az fogja felismerni, aki már látott madarat, tudja, hogyan néz ki a madár. Isten lelke is hasonlóképpen munkálkodik. Istent az ő lelke nélkül nem lehet felismerni. Pünkösd jelentőségi itt mutatkozik meg. Szentlelket véve Istent ismerhetjük, és mindazt amit nékünk ajándékozott.

Ezért aztán az apostol is a Szentlélek bizonyító erejére hagyatkozik, és abban reménykedik. Nem ő maga veri ököllel az asztalt, nem sorolja az érveket, nem sorakoztatja fel a retorika eszköztárát, hogy meggyőzze őket, nem kényszeríti őket, hogy márpedig higgyenek neki, hanem abban hisz, hogy az embereket Isten Szent lelke győzi meg. Hányszor van az, hogy mi is azt várjuk, hogy ez vagy az az ember minekutána beszéltünk neki Istenről, akkor higgyen Istenben, és ha nem hisz, akkor valami nagyon rossz és gonosz embernek kiáltjuk ki, pedig csak azok kapják meg a Szentlélektől a hívés ajándékát, akiknek azt az Isten adja. Egyszer egy lelkész összetalálkozott egy részeg bányásszal és ez a bányász a nyakába borult és sírva mondta a lelkésznek, hogy ő térítette meg. Mire a lelkész annyit mondott hát ez látszik is az állapotodon. Pál apostol sem azt akarta, hogy a z ő szavára térjenek meg az emberek, hanem tudta, hogy míg ő egyszerű szavakkal beszél Jézusról, addig az adott emberben munkálkodó Szentlélek téríti azt meg. Milyen rossz és téves magatartás az, amikor keresztyén emberek azon versengenek, hogy ki hány embert térítette meg Istenhez.

A megtérítés a Szentlélek Isten feladata, cselekménye, és Pünkösd ünnepe éppen ezért fontos, és csodálatos a hívő ember számára. A Pünkösd éppen arról szól, hogy a Szentlélek kiárad. Nem csak csöpögteti Isten az ő Lelkét ebbe a világba bele, mint ahogyan egy rosszul elzárt csap csöpög, nem csak úgy folyatja, hanem árassza, úgy kell azt elképzelni mint egy árvizet. Isten nem fukarkodik a Szentlélekkel. Gondoljunk csak bele, Péter prédikálására 3000 megtérnek az első Pünkösdkor. Nem Péter volt ilyen nagyon ügyes, hanem az a Szentlélek kiáradásának volt a következménye. Pál is ahogyan beszél a korinthusiaknak Jézusról, a Szentlélek folyamatosan beléjük költözik és kimunkálja bennünk a hallott Ige által a hit ajándékát. A hit által felismerik bűnös voltukat, aztán pedig megbánván bűneiket, Istenhez viszi őket a Szentlélek. Isten eljött Szent Fiában az Úr Jézus Krisztusban, hogy megváltson bennünket, utána pedig eljött Szent Lelkével, hogy ezt a megváltást vegyük észre, és értsük, és magához vigyen bennünket.

A Szentlélek vételével érteni fogják azt, amit eddig nem értettetek. Isteni bölcsesség adatik nekik. Íme érteni fogják azt, amit eddig csak butaságnak, balgaságnak, badarságnak gondoltak. Mert mindent amit nem értünk azt badarságnak gondoljuk. Istent pedig csak akkor értjük, ha az ő Szentlelke mivelünk van! Jézus a kereszten elvégezte életünk megváltását a haláltól, a Szentlélek pedig megadja nékünk azt, hogy érthessük ezt a megváltó halált. Ezért is mondja Pál, hogy az érzéki ember nem foghatja meg az Isten lelkének dolgait. Az érzékiség a testi mivoltunkhoz tartozik, és ami testtől született test az és ami a Lélektől született lélek az. Az érzéki ember nem érti az Isten dolgait, nem érti mi az üdvösség, és hogy miért fontos az. Butaságnak tartja azt. Az érzéki ember úgy van mint Kolumbusz Kristóf előtt európai ember, aki azt hitte, hogy a Gibraltári-szoros után nincs semmi. A Gibraltár sziklájára fel is írták: non plus ultra – nincs tovább. Aztán jött Kolumbusz és elindult megismerni az ismeretlent. Mi is így vagyunk Istennel. Amíg Szentlelke által nem ismertük meg istent, addig csak annyit tudtunk mondani, hogy van ez a földi világ és kész. De miután Szentlelke által megismertette önnön magát mivelünk, akkor onnantól fogva már tudjuk, hogy nem csak ez a földi világ létezik, hanem van egy mennyi valóság is, amelybe hívogat, vezet bennünket. Szentlélek nélkül be vagyunk zárva ebbe a földi világba. Be vagyunk zárva az anyagba, a fizikaiba.

Aki nem kapta a Szentlelke annak számára Isten dolgai, Isten mélységei nem megismerhetőek. Ahhoz pedig hogy valamit vizsgálni tudjak, ahhoz valamilyen szintű ismerettel rendelkeznem kell az adott dologról. Ha Istenről semmiféle ismeretem nincs, akkor hogyan fogom vizsgálni őt, hogy fogom vizsgálat nélkül megérteni őt. Nem is olyan régen szerveztek egy vitát egy református püspök és egy világhírű fizikus között. A püspök hívő embernek mondta magát, a fizikus pedig nem. Az volt a kérdés: van-e Isten? Megnéztem ezt a beszélgetést, ami nagy plénum előtt zajlott, és azon gondolkodtam, hogy egy ember, aki nem hisz Istenben, bizonyosan állítható, hogy Istenről Szentlélek általi ismereti nincsenek, akkor ő mit is mondhat Istenről? Semmit. Szentlélek nélkül nem lehet megérteni Istent, nem lehet még beszélni sem Istenről, nem hogy arról vitázni létezik-e? Amíg az ember nem fedezték fel az atomot, nem kezdtek el azon vitázni, van-e atom vagy nincs. Az Isten dolgait nem tudja felfogna az vizsgálni sem fogja tudni azt, nem tudja átlátni azokat, az Isten mélységei felfoghatatlanok maradnak a számára. Ezért nem is tudja meglátni az üdvösség titkát, de nem tudja felfogni az ellen szóló kárhoztató ítéletet sem.

„A lelki ember mindent megítél, azonban ő senkitől sem ítéltetik meg.” A megítélés szó itt azt jelenti, hogy megvizsgál, átlát. Persze ez nem azt jelenti, hogy rögön minden tudásnak a birtokába kerül, és rögtön érteni fogja a világban fellelhető összes tudományt és azoknak minden ágazatát, hanem elsősorban azt jelenti, hogy mindent megvizsgálva el tudja dönteni az adott dologról, hogy jó-e vagy rossz-e. Megtudja ítélni, hogy beszédek, cselekedetek, emberi magatartások üdvösségesek vagy ítéletesek? Megtudja ítélni mi az, ami az üdvösség útja, és mi az ami a kárhozat útja, és tudja választani az üdvösség útját.

Végezetül Pál azt mondja a thesszalonikai levélben:. A Lelket meg ne oltsátok! Azaz, ne akadályozzátok a Lélek munkáját önmagatokban, hagyjátok, hogy lángoljon, lobogjon bennetek Isten Szent Lelke. Tehát az ember meg tudja akadályozni Isten Lelkét önmagában. Ne oltsátok meg, ne oltsátok el a Szentlélek lángolását önmagatokban. Milyen rossza az, amikor valaki lelkesedik a gyülekezetben és tenni akar, mások pedig lehurrogják, azt nem lehet, itt ilyeneket nem lehet csinál. A lelkesedés eloltásától óv bennünket Pál. Ha kapták Isten Szent Lelkét, akkor ne akadályozzátok azt, hogy az üdvösség napjára elvégezze bennetek a jót, a megváltás egészét. Ha megkaptátok örvendezzetek neki, ne dobjátok el magatoktól, ne akarjátok vissza venni a világ lelkét, hanem inkább arra törekedjetek, hogy a Szentlélek kiteljesedjen tibennetek, hogy másoknak szolgáljatok és Isten dicsőíttessék a ti szavaitokban és a ti tetteitekben, mert erre hívattatok el. Így töltsétek földi jövevénységeteket. Ámen

 


« Vissza az előző oldalra!
Kőszegi Református Egyházközség - Magyar