Text: Ézs 28,9-13; 1Kor 14,20-25

Szeretett Testvérek!

Az elmúlt hét vasárnapján a prófétai beszédről gondolkodtunk el közösen, hogy az emberek jobban szerettek pozitív prófétai üzenetet hallani, mint negatívat. Jeremiásnak pedig olyan beszédeket tett Isten a szájába, amely beszéd nem voltak a nép tetszésére.

Ma pedig had szóljak közöttetek arról, hogyan és mennyire érthető az Úr beszéde. Ézsaiás idejében még emlékeztek arra, hogy Asszírok elpusztította az északi országrészt, és már csak a déli ország, Júda áll fenn, de az is csak azért, mert adót fizetnek az Asszíroknak. Áldozati lakomán hangzik el Ézsaiás szájából a prófécia, amelyben azt üzeni Isten, nehogy megszegjék az asszírokkal kötött megállapodásukat. Nehogy fölrúgják a békét. A papok és a próféták részegen fetrengenek a beszédben összeakad a nyelvük, érthetetlen, dadogó hangot tudnak csak kiadni. Még azok az ember is ilyen állapotban vannak, akiknek feladta Isten üzeneteit továbbadni. Ezeknek a részeg papoknak és prófétáknak az eset rávilág arra, hogy milyen fontos az érthető beszéd. Érthető módon megfogalmazni gondolatainkat. Emlékszek, nekünk mindig azt tanították a teológián, hogy érthetően kell beszél, a lehető legegyszerűbben kell megfogalmazni a mondanivalónkat és a lehető legpontosabban. Elmondom, hogy nem könnyű egyszerűen és pontosan fogalmazni beszédben, ez sokkal nehezebb, mint bonyolult, terjengős körmondatokat fogalmazni. Amikor Isten valamit meg akar velünk értetni, akkor kristály tisztán fogalmaz. A papok és próféták pedig részegek és részegségükben dadognak, és gügyögnek mint a csecsemő. Pedig Istennek örömhíre van az emberek számára, fontos üzenete van az emberek számára, életbe vágó ez az üzenet, és üdvösség kérdése az ő evangéliuma. A papok és a próféták meg csak dadogásra és a gügyögésre képesek, mer megrészegedtek. Tudjátok itt mutatkozik meg az érthető beszéd fontossága. Régebben sok háborús, katonai filmeket néztem, és elgondolkoztatott az,a mikor a katonák a rádiósaik során mennyire egyszerű kommunikációt folytattak, szinte csak szavakat és kódokat mondtak, hogy minél egyszerűbb, érthető legyen a parancs. Ha nem érthető parancs, hogy fogják végrehajtani a hadműveletet helyesen, emberi életek múlhatnak a rossz, érthetetlen kommunikáción! Ugyanígy vagyunk Istennel is, ha nem értjük őt, ha szolgái csak dadogni tudnak, akkor hogyan tudjuk meg azt, hogy minden kell engedelmeskedünk az Úrnak és hogyan fogjuk megtudni azt, hogy mit kell megcselekednünk?Ha csak dadogás van, mit veszünk ki az evangélium értelméből? Örök élet és üdvösség múlhat a tiszta beszéden.

Ézsaiás megdorgálja a részeg papokat és prófétákat részegségük miatt, persze azok meg felháborodnak és azt mondják: Kit akar ez tudományra oktatni? Kivel akarja ez a kijelentést megértetni? Azt hiszed, hogy mi nem tudjuk az Isten igéjét, nem értjük az Úr szavát? Azt mondja Isten én is hasonlóképpen fogok szólni közöttetek. Idegen nyelvvel és idegen ajakkal fogok nektek beszélni. Érthetetlen beszéddel fogom veletek közölni igéimet. Talán mindannyian átéltük már azt, amikor valaki olyan nyelven beszél hozzánk, amit nem értettünk. A minap jött egy csoport itt a templom előtt, és bejöttek, hogy megnézzék a templomot, és akartam velük kommunikálni, de nem tudtak sem németül, sem angolul. Csehek voltak és egyszerűn csak annyit értettem, hogy csehek. És ha valakinek a beszéde idegen a számomra, akkor a beszélő is idegen lesz a számomra. Milyen rossz az, amikor nem értjük egymás beszédét, szavát. De sokszor még olyan emberek sem értik egymást, akik ugyanazon nyelven beszélnek. Nem érti a magyar a magyart, a keresztyén a keresztyént, vagy éppen a református a reformátust. Így válunk egymás számára idegenné.

Isten azt mondja, hogy idegen nyelven és más ajakkal fogok veletek beszélni. Ez a büntetésetek, mert megvetettétek a dorgálást. Ez a büntetésetek, mert nem akarták elfogadni a feddő szót! Szólók hozzátok, de nem értitek! Nem mondhatjátok, hogy nem hallottátok. Szólok hozzátok, de nem fogjátok megérteni. Ez az ószövetségi papságnak szól. De ne gondoljuk, hogy érthetetlen beszéd csak az ószövetségben jön el, hanem ugyanúgy eljön az újszövetségben is. Pál a korinthusi levélben beszél sorolja a lelki ajándékok között a nyelveken szólást. Ez a karizma ott van prófétálás, a tanítás, a gyámolítás mellett. A korinthusi keresztyének a nyelveken szólást tartották a legfőbb ajándéknak, amit a Szentlélek adhat az embernek. Ma is sok úgynevezett szabad keresztyénnek nevezett közösségben a megtérés jelnék tartják a nyelveken szólást. De mi is ez a nyelveken szólás? A külső emberi hallgatónak ez a nyelv egy blabla nyelv, egy összevisszaságnak tűnő, artikulálatlan nyelvi megnyilvánulása a másik embernek. Az Istennel való kommunikálást értik alatta. Pál nem tiltja a nyelveken szólást, sőt még pártolja is a gyülekezetben, ha van aki azt megmagyarázza. A nyelveken szólással akkor van probléma, ha nincs olyan aki értené, és annak értelmét másokkal is megoszthatná. Milyen rossz az, amikor a Krisztus-test az egyház egységét egy ilyen érthetetlen nyelv darabolja szét, mert beszélőn kívül más nem érti azt. Ráadásul, aki nem tudott ilyen nyelveken szólni, azt le is nézték a gyülekezetben. Azt mondja az Isten a Szentírás egy másik helyén, hogy minden dolgotok szeretetben menjen végbe, és minden lelki ajándékot mások épülésére használjatok. Dehát az érthetetlen beszéddel, hogy tudok mások épülésére lenni, hogyan tudom segíteni a másik hittestvéremnek, hogyan tudok az ő erősítésére lenni. A gyülekezetben nincs értelme az olyan megnyilvánulásoknak, ami nem közösségi és nem mások javára van. A szeretet gyakorlása éppen erről szól, mások javára lenni, másoknak szolgálni, másokat önmagam elé helyezni! De ha nyelveken szólok, amit csak én értek, vagy én sem, akkor azzal hogyan vagyok mások lelki épülésére? Hogyan gyakorolom a másik irányába a szeretet? Sehogy! Így csak eltávolodom a másik embertől, mert az idegen nyelv, amelyet a másik nem ért, attól én magam is elidegenedek, és sokszor a gyülekezeteinkben is ez az elidegenedés a legnagyobb baj. Így nem szolgálom a Krisztus-test egységét.

A bibliai nyelveken szólást nem tiltja az apostol, sőt hálát ad az Istennek, hogy ő maga is tud nyelveken szólni, de ha nincs aki megmagyarázza annak értelmét, akkor gyümölcstelen marad az efféle beszéd. Az ószövetségi részeges papok és próféták esetében is az volt a baj, hogy az ő beszéd a részegség miatt érthetetlenné vált, nem tudta a nép, hogy mit akarnak mondani, így az ő beszédük is gyümölcstelen maradt a nép számára. Az ószövetségi papok esetében és a korinthusi nyelveken szólók esetében is az volt a gond, hogy nem is érdekelte őket az, hogy mások nem értik a beszédüket. Az ószövetségi részeges papok és próféták felháborodnak Ézsaiás dorgálásán, Korithusban pedig az Istenhez való közelségnek volt a jele a nyelveken szólás. Egyik sem szolgálat a közösség lelki javát.

Az érhetetlen beszédre gondolva eszembe jutott az, amikor még csak latin nyelven miséztek a római katolikus papok. A köznép bement a templomba, és a számára egy érthetetlen módon szólaltak meg a szolgálatot teljesítő papok. Hogyan lehetek ezek a latin nyelven miséző papok a nép lelki épülésének a hasznára? Ez az érthetetlenséget jól példázza a hókusz-pokusz kifejezés. Hiszen amikor az áldozáskor a pap felemeli az ostyát és azt mondta: hoc est corpus – azaz íme test, az úgy értette a köznép, hogy hókusz-pókusz, azaz valami varázslás történik ott. Az ostya már nem ostya, hanem Krisztus teste, tehát valami varázslás történik. Így a köznép nyelvén meg is maradt a hókusz-pókusz kifejezés, mint annak megjelöléseként, hogy valami érthetetlen megmagyarázhatatlan dolog történik. Milyen rossz az, amikor csak ennyi marad meg az emberek számára az evangéliumból, hogy ott valami hókusz-pókusz történik.

Testvérek nagy felelőssége a szolgálónak, hogy mi marad meg az által hirdetett isteni üzenetből. Erre világított rá Hegedüs Lóránt püspök úr, amikor Áporkán beiktatta majd negyed évszázaddal ezelőtt a helyben szolgáló lelkészt. Püspök úr a prédikációjában elmondta, hogy a lelkész ne olyan legyen, aki hét közben láthatatlan, hétvégén meg érthetetlen. Az Igét tisztán élje meg, és az Igét tisztán és egyszerűen szólja!

Szeretett Testvérek! Tágabb értelembe azt üzeni nekünk ma a Szentíráson keresztül a mi Istenünk, hogy legyünk egymás épülésére, szolgáljunk egymásnak, mert ez a szeretet megnyilvánulása. Ha egy közösségben nincs egymásnak tett szolgálat az azt jelenti, hogy a tagokat nem érdekli az, hogy mi van a másikkal, mondhatjuk magunknak keresztyénnek, ha Isten beszédének mások felé való közvetítését nem tartom fontosnak. Akkor nem vagyunk jobbak, mint az ószövetségi részeges papok és próféták. Tönkre is ment az ószövetségi templomi közösség! Testvérek vegyük észre, hogy mireánk a Krisztus titka bizatott, de ez egy olyan titok, amelyet fel kell feddünk mások előtt. Ezt a titkot nem szabad titokban tartani, ezt a titkot fel kell fedni, mert ez a titok arról szól, hogy még a pogányok is üdvözülnek. Isten ránk bízta ezt a titkot, és ránk bízta ennek a titoknak a felfedésének felelősségét is. Merjük szétkürtölni a világba az üdvösség titkát, merjük felfedni ezt a nagy örömet, és így teljesüljön Isten fiának, a Jézus Krisztusnak szava: „Amit mondok nektek a sötétben, azt mondjátok el napvilágnál; ami fülbe súgva mondtatok a belső szobában, azt háztetőkről fogják hirdetni. Legyen úgy! Ámen