Text: Mt 27,1-10
Szeretet Testvérek! Húsvétot Ünneplő Gyülekezet!

A feltámadás ünnepe egészen különleges hiszen a gyászból az örömbe viszi a hívő embert. A húsvéti történet három szakaszra bontható. Az első az, ahogyan az asszonyok mennek a sírhoz. A sírhoz közeledő asszonyoknak el voltak telve gyásszal, fájdalommal és szomorúsággal, az ő állapotukból kiindulva nyugodtan megállapíthatjuk azt, hogy nem volt feltámadás hitük. Nem azért mentek oda, hogy konstatálják, hogy igen Jézus feltámadt, és abban örvendezzenek, hanem azért, hogy megnézzék a sírt. Pénteken sietni kellett a test sírba helyezésével, mert az estével jött a szombat, amikor nem lehetett munkát végzi, ezért aztán a hét első napján mennek ki a sírhoz. Nem vártak ők semmi különlegeset attól, hogy kimentek a sírhoz. Jézus ugyan többször is beszélt a feltámadásáról, de mintha már ezt elfelejtették volna. A nagypénteki események után hitben hajótörést szenvedtek Jézus követői. A tanítványok még az asszonyok szintjére sem érek el, tudniillik, hogy kimenjenek a sírhoz. Félnek, rettegnek, bujkálnak. Ennek így kell történnie, hiszen nem véletlen az, hogy asszonyoknak jelenik meg az angyal, és nem véletlen az, hogy asszonyok találkoznak először a feltámadott Jézussal. Tudni kell azt, hogy abban a korban a nők szavára nem igazán adtak, egy asszonynak a tanúság tétlét nem fogadták el, még igazságügyi eljárásokban sem. És most ilyen személyek kapják a feladatot, hogy vigyék a hírt a tanítványoknak. János evangéliumában, amikor a tanítványok megtudják, hogy Jézus teste nincs a sírba, akkor Péter és János futnak a sírhoz, de még Péter is csak a sír rendezettségét láthatja, nem találtatik méltónak arra, hogy először neki jelenjen meg Jézus. Nem véletlen, hogy Jézus a csökkent társadalmi elfogadottsággal rendelkező asszonyoknak jelentik meg. Aki nekik hisz, az valóban hisz. Nagyon is meglátszik az, hogy Jézus a megvetetteknek jelenik meg, Isten a megvetetteknek jelenti ki magát. Ezzel szembesültünk a születésénél is, pásztoroknak szól az angyali üdvözlet, az angyali szózat. Most is a kevés elfogadottsággal rendelkező asszonyoknak szól az angyali szó.
Kedves Testvérek! Ahogy a történet tanúságot is tesz a számunkra, Isten angyala száll le az égőből és földrengés közepette érkezik meg, hengeríti el a követ és ráül arra. Isten az aki cselekszik. Nagyon is jól látszik a húsvéti történetből az, ahogyan Isten hajtja végre az eseményeket. Isten akarata volt az, hogy Jézus megérkezzen a földre, Isten akarata volt az, hogy meghaljon a kereszten, és most Isten támassza fel az ő fiát. Minderről az angyal tesz bizonyságot az asszonyoknak. Többször eljött a prédikációkban az, hogy az ember szereti magáról azt hinni, hogy ő cselekszik, ő tesz valamit, pedig látjuk a húsvét történetből is, hogy ez nem így van. Isten cselekszik, és nekünk pedig hinnünk kell, hogy minden cselekedetével az örök életet munkálja az övéi számára. Milyen jó, hogy nem nekünk kell kitalálni azt, hogyan támadjon fel Jézus, milyen jó, hogy nem nekünk kell kitalálni azt, hogy kellene ezt a világot megmenteni, nem nekünk kell végrehajtani a világ megváltását, a Szentlélek kiáradását, és nem nekünk kell csinálni az egyházat sem. Az Úr cselekszik, a mindenség Isten hajtja végre az ő saját akaratát és elképzelését. Nem mi emberek vagyunk e világnak cselekvői, hanem az Isten. Az angyal megjelenése ezt erősíti az asszonyokban. A földrengés, az angyal megérkezése, az angyal kinézete, a villámló tekintet, a vakítóan fehér ruha mind-mind az Úr közelségére utal. Isten hatalma, Isten tisztasága kerül itt felmutatásra.
Isten angyala közli velük az örömhírt, közli velünk Isten cselekedetét: feltámasztotta Jézust. Isten gondoskodott arról, hogy az ő cselekedete, ami az örömhír, eljusson az asszonyokhoz. Nagyon fontos, hogy először a hírt hallják meg, a hír jusson el hozzájuk, hogy majd amikor szembe találkoznak a feltámadottal tudják, hogy mindez valóság. Fontos, hogy tudják értelmezni azt, amikor Jézussal találkoznak. A Szentírás, az Ige hirdetésnek fontossága mutatkozik itt meg. Isten fontos tartja először bejelenteni azt, hogy mi történt. Isten ma is így tesz velünk, nem csak úgy megtörténnek az események az életünkben, hanem Igét hirdettet a számunkra, segít értelmezi, tanít, figyelmeztet, int, és feladatot ad a számunkra. Ha csak úgy meghirdetés nélkül találkoztak volna Jézussal az asszonyok, akkor azt is gondolhatták volna, hogy csak képzelődnek. A gyász támasztotta azt a képzetet, hogy Jézus szembe jött velük, az érzéseik játszadoznak velük. Az angyalt mind a ketten látták, a sír őrző katonák is látták. Az angyal sem önmagától hirdeti meg a feltámadás örömhírét, még arra is utal, hogy ő csak hírhozó, hiszen így fogalmaz a mennyei követ: ahogyan megmondatott. Mintha azt mondaná, hogy nem mondok én nektek újdonságot, csak azt mondom, amit maga Jézus is mondott: harmadnap feltámadok. Pál ezt úgy fogalmazza meg a leveleiben, hogy emlékezzetek. Emlékezzetek mit mondott Jézus néktek: harmad nap feltámadok! Idézzétek fel Jézus szavait mindennap az életetekben. A keresztyén ember életében az egyik legnagyobb hiba az, amikor nem jut eszébe Jézus szava, az evangélium, vagy hogy elsőre nem az örömhír jut az eszébe. Jönnek élethelyzetek, örömmel teliek, bánattal teliek, és nem arra gondolunk, hogy Jézus mit mondott, hanem rögtön saját emberi gondolataink jutnak az eszünkbe. A mindenható Isten nem hagyja, hogy a gyász, a fájdalom elfelejtesse velük Jézus szavát. Hálásak lehetünk mi is az Istennek, amikor nem hagyja, hogy elfeledkezzünk Jézus szavairól.
Az angyal megjelenésével az asszonyok ott találják magukat két világ mezsgyéjén, az egyik a földi világ, amelyben Jézus halálának fájdalma járja át szívük, de ott van a másik a mennyei világ, ahol pedig Isten üzenete hangzik: ne féljetek feltámadt. Az asszonyok megtapasztalják a fizikai világ korlátait: halál, fájdalom, szomorúság, és azután megtapasztalják a fizikain túli világot azzal, hogy angyal érkezik hozzájuk. A földön élnek, de mennyei megtapasztalásában részesülnek. A hívő ember számára ez ma is így van. Éli az életét a földi világban, de bele lát abba a másikba is, a fizikai világon túli világba. E két világ határán él a mai keresztyén is. Mondhatni, hogy a mennyei világ benyomul a földi világba, és üzeni az embereknek, hogy Isten a halál felett is Úr. Nem minden a földi élet, és hogy a mindenre kiható döntések a mennyei világban születnek.
Mi az, ami ezeket az asszonyokat a sírhoz visz? Jézus iránt érzett szeretetük. Szeretetükkel keresik a Mestert, azért mennek ki, hogy Jézus testének közelébe legyenek. Az angyal ki is mondja: tudom, hogy Jézust keresitek! Milyen fontos dolgot mond ki az angyal: tudom, hogy Jézust keresitek! A mai magyar keresztyén ember mit keres? Mit keresünk a hitben, mit keresünk az egyházban, mit keresünk az ünnepben? Keressük a pihenést, keressük a megnyugvást, keressük valami értékeset, valami lelki értelembe vett értékeset, keresünk valami emberit, keressük a másikat, de vajon Jézust keressük? Tudjátok ebben a húsvéti történésben az a legnagyszerűbb, hogy az asszonyok keresik a halott Jézust, és közben az élővel találkoznak. Sokkal többet kapnak mint amit vártak. Merünk-e többet várni annál, mint amit e földi világ kínálni tud. A földi világ a halált kínálja, de tudjuk-e, merjük-e várni az életet. Az asszonyok ha mást nem is, de legalább a halott Jézust keresik, ma még a halott Jézust sem igazán keresik, hogyan találkozhatnának az élővel? De Isten kegyelme nagy, hiszen a tanítványokhoz is eljut a feltámadás híre, az asszonyoknak ezt az üzenetet kellett továbbadniuk. Először az angyal bízza meg őket, utána pedig a feltámadott Jézus is megbízza őket. Mondjátok el, hogy feltámadt a Jézus, ez az egyház mindenkori feladata, mondjátok el, hogy Jézus legyőzte a halált, és Jézussal együtt ti magatok is győztesek lehettek a halál felett. Mondjátok el ezt az örömhírt mindenkinek!
Jézus azt is üzeni a tanítványainak: előttetek megyek Galileába és ott megláthattok engem! De ebben a mondat Jézus teret hagy a tanítványoknak is! Előttetek megyek Galileába én biztos, hogy ott lesztek, ha ti is eljöttök, akkor megláthattok engem! Ha akartok engem látni, ott találkozhattok velem. Ha kerestek engem, akkor megtaláltok. Ezt Jézus még kérdésként is megfogalmazhatta volna: meg akartok engem talál? Jn 21-ben azt kérdezi a feltámadott Jézus Pétertől: Simon Jóna fia szeretsz engem? Háromszor kérdezi ezt meg Jézus Pétertől. Nem mintha elsőre nem hallotta volna Péter a kérdést, hanem Jézus azzal hogy háromszor kérdezi meg el akarja gondolkodtatni Pétert. Simon Jóna fia keresel engem? Mi vajon rá akarunk találni Jézusra?
Szeretett Testvérek! Aki az engedelmesség útját járja annak mindig örömteli és boldog megtapasztalásai lesznek az Úr Jézussal, az élő Jézussal fog találkozni. Ha hiszel meglátod az Isten dicsőségét! Ha hiszel megtapasztalod az élő, feltámadott Úr Jézus Krisztust!
Ha a húsvét történet ívét nézzük azt láthatjuk, hogy az asszonyok elindulnak a gyászból, az emberi, földi váradalmaikkal, hogy megnézzék a sírt, aztán angyali jelenésen keresztül, az egyre erősödő hit útján meglátják élő Krisztust. A gyászból az örömbe vezeti őket az Isten. Keressük mi is az egyetlen Urat, hogy a mindenható Isten bennünket a gyászból az a feltámadás és az örök élet örömébe vezessen. Ünnepeljünk, hogy közösségünk van a feltámadott Úr Jézus Krisztussal! Ámen