„A nép, amely a sötétségben jár, nagy világosságot lát” (Ézs 9,1)

Az adventbe úgy jutunk, hogy mögöttünk vannak egy évnek küzdelmei. Mögöttünk van lassan egy év, és mint ahogy egy sötét erdőben menetelő vándor kijut a nappali világosságra.,így jutunk el a betlehemi jászolig, ahol a világ világossága megjelenik egy kisgyermekben. Aki sötétségben vándorol sötét mezőkön át egyedül, tudja, hogy mennyire kiszolgáltatott, és milyen csodálatos dolog, ha eljön a reggel, és felkel a nap.

Hasonló az emberi élet is. A keresztyén ember tudja, ha sötétségben jár, azért mégis a világosság felé megy. A sötét az igazságtalanság, gonoszság, elnyomás, betegség, halál, bűn jele….A világosság pedig a szeretet, a jóság, az irgalom,az igazság, szabadság, a béke, az élet jelképe. Ezért ünnepeljük a karácsonyt, és az adventben pedig e világosság megjelenésére készülünk. Ahogy haladunk előre az adventi időszakban, a fény egyre erősebb lesz. A sötétség egyre inkább visszaszorul, és a világosság veszi át a helyét, a halál helyett az élet fog uralkodni. A karácsony azt üzeni nekünk, hogy akármennyire is sötétnek tűnik az életünk, az ember-világ azért a világosság, és hatalmasabb a sötétségnél. A világosság elűzi a bennünk és világunkban lévő sötétséget. E világosság az isteni gyermekben jelenik meg, ezt a világosságot a napkeleti bölcsek csillag képében látták, és e csillag beragyogta a betlehemi istállót. János apostol így fogalmazza ezt Jézus születésének történetében: „a világosság fénylett a sötétségben.”